Az Építészfórum közölte elsőként Rajk László Kossuth-díjas építész, díszlettervező, a magyar demokratikus ellenzék egykori tagja és volt SZDSZ-s poltikus halálhírét. Életének 71. évében, rövid lefolyású, súlyos betegség következtében, szeptember 11-én tért örök nyugovóra.
Rajk László édesapja -azonos nevén, Rajk László- kommunista belügyminiszter volt, akit a Rákosi-korszak egyik legismertebb koncepciós perében halálra ítéltek, majd 1949 októberében ki is végeztek. Rajk édesanyját -Földi Juliannát- börtönbe zárták, őt magát nevelőotthonban helyezték el, ahol a Kovács István nevet kapta az ÁVH-tól. A börtönből 1954-ben szabadult asszony, öt év után vehette újra magához fiát, Ifj. Rajk László pedig ekkortól használhatta ismét eredeti nevét.
Tanulmányait 1967-ben kezdte meg a a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol 1972-ben meg is szerezte diplomáját. A mesterképzést a montréali McGill Egyetemenen végezte el.
Építészként tevékenykedett 1972 és 1975 között a Lakóterv, majd 1976 és 1986 között az Iparterv tagjaként, majd 1989 és 1991 között a Mafilm látványtervezőjeként dolgozott. Az Avantgárd Művészeti Mozgalomhoz építészként csatlakozott, '92-ben filmépíteszetet kezdett tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1995-től pedig saját vállalkozásának vezető tervezőjeként működött tovább.
Rajk László nem csak remek építészeti foglalatosságai révén volt fontos alakja a magyar közéletnek, az imént említett mozgalmon keresztül lett ugyanis a demokratikus ellenzék tagja.
Mindig is lételeme volt, hogy az építészet segítségével közelebb kerüljön a társadalmi problémák megoldásához, helyzetéhez, ez a Rajk-féle "az építészetet társadalomformáló eszközként való kezelés gondolata" későbbi pályázataiban is gyakran megmutatkozott. 1980-tól bürokratikus módon nem kaphatott munkát, ezért 1981-ben Demszky Gáborral és Nagy Jenővel megalapította az AB Független Kiadót, ahol a grafikai háttérért volt felelős. Saját otthonában nyitotta meg a Rajk-butikot, ami szamizdatok terjesztésével foglalkozott és mindössze két évig működhetett, mert a hatalom folyamatos házkutatások után végül elkobozta a lakását.
Rajk 1985-ben, az akkori kettős jelölés bevezetése után mindezek ellenére megpróbált elindulni képviselőjelöltként, amit a karhatalom csakugyan meggátolt: a szavazáson az uralom emberei megtöltötték a termet, hogy a Rajk támogatására összegyűlt személyek már ne férjenek be, tehát Rajk László nem tudta megkapni a jelölőgyűlés többségének elinduláshoz szükséges támogatást. 1986-ban megismerkedett Konrád Györggyel, akivel közösen készített munkái szociológiai állásfoglalására is meglehetősen erősen rámutattak.
1988-ban az SZKH, majd az SZDSZ alapító tagja volt, utóbbinak színeiben 1990-ben a XIII. kerületből egyéni jelöltként bekerült a parlamentbe, az országos listáról pedig 1994-ben. 1996-ban vonult vissza a mindennapi politizálástól a Tocsik-ügy SZDSZ-es érintettjei miatt, de az országgyűlési választásokon az SZDSZ listáján képviselőjelöltként továbbra is töretlenül indult, ahogyan az önkormányzati választásokon is a csakugyan az SZDSZ fővárosi listáján.
Az SZDSZ-ből végérvényesen 2009. július 13-án több alapító taggal együtt lépett ki, ekkor választották meg Retkes Attilát a párt elnökének, majd egy hónapra rá néhány liberális személlyel együtt megalapította a Szabadelvű Polgári Egyesületet.
Élete során jónéhány díjat és elismerést kapott, mindemellett "1999-ben a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja lett, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2007-ben a Pro Urbe Budapest díjat, 2009-ben pedig a Kossuth-díjat is. Ellenzéki aktivitásának és szakmájának köszönhetően találkozott Bachmann Gáborral és együtt tervezték meg a párizsi Pere Lachaise temetőben Nagy Imre és mártírtársainak szimbolikus síremlékének díszletét."
Olyan filmek látványtervének az elkészítése fűzödik a nevéhez, mint az 1981-es Megáll az idő, A londoni férfi, valamint a Berlinale-díjas A torinói ló, de együttműködött Nemes Jeles Lászlóval a Napszálltán és az Oscar-nyertes Saul fián, illetve az idei magyar Oscar-jelölt filmen, Tóth Barnabás Akik maradtak című alkotásán egyaránt.
Az Építészfórum az alábbi szavakkal búcsúzott: "Rajk László a történelembe született, és életének hét évtizede alatt sokat tett azért, hogy aktívan alakítsa is azt. A Konrád-féle társadalmi reformer kör tagjaként, szamizdatíróként és harcos ellenzékiként, a rendszerváltás követően politikusként, legendás és kedvelt látvány- és díszlettervezőként, végül, de nem utolsósorban építészként, mégpedig azon kevesek egyikeként, akik vállalták, hogy épületeikkel konfrontatív módon formálják a közízlést és - gondolkodást."
